Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány kuratóriumi elnöke nem győzi hangsúlyozni: a szervezet nem az örökbefogadókért, hanem az újszülöttek megmentéséért dolgozik.
Budavári Kata Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány létrehozója folyamatosan ingázik Szekszárd és Budapest között. A krízishelyzetbe jutott várandós nőknek mégsem nehéz időpontot egyeztetni, elsőbbséget élveznek mindenkivel szemben. A szervezet kuratóriumának elnöke egyszerre legalább hat-nyolc lánnyal, asszonnyal tartja a kapcsolatot. Budavári Zita mobiltelefonja soha sincs kikapcsolva, beszélgetésünk alatt is meg-megcsörrent. Sokan azért keresik meg, mert hosszú évek után babát szeretnének örökbefogadni. A szervezet azonban nem ilyen céllal jött létre.
— Az alapítvány nevében is benne van, hogy az újszülöttekért dolgozunk. Azokért, akik egy nem kívánt terhességből megszületnek – mondja Budavári Zita. — A cél az, hogy ezeknek a babáknak bölcsőt adjunk, és ne a kukában, latrinában végezzék – teszi még hozzá.
Az alapítvány 1995 óta segít a krízishelyzetbe jutott várandós nőknek. Budavári Zita az elmúlt másfél évtized alatt tapasztalta, hogy azok a nők is sajnálatra méltóak, akik megölik gyermeküket.
— Hogy melyik van előbb: a szegénység vagy a szégyen, nem tudom. Azt azonban igen, hogy ezek az esetek nem úgy zajlanak, hogy a nő csak úgy elteszi láb alól a gyerekét – állítja.
— Példaként elég azt a lányt említeni, aki úgy öt éve ölte meg leánycsecsemőjét. Amikor beszéltem vele, kiderült, hogy leányanyaként már egy kisfiúnak is életet adott. Csakhogy ez a fiúcska nem őt, hanem a nagyanyját szólítja anyunak. Ez a lány úgy érezte, mind a két gyermekét elveszítette. Ez a történet, de több másik is rávilágít: gyakran abból lesz tragédia, ha az anya hazaviszi nem kívánt gyermekét – mondta el az alapítvány kuratóriumának elnöke.
Majd másokról is mesélt, arról az asszonyról például, aki közel ötvenévesen esett teherbe. Ő azt gondolta, már nem lehet gyereke, mégis lett. Az utolsó pillanatban a szülés után meg is gondolta magát, és megtartotta csemetéjét. Úgy gondolta, felnőtt fiára támaszkodva neveli fel a kicsit. Az anya helyzete nem könnyű, munkát – most már ötven felett egy kicsi gyerekkel – nemigen talál. Olyan is van, aki lányanyaként nem azt teszi, amit a vele egykorúak. Azaz nem bulizik, nem jár egyetemre, viszont szülői értekezletre igen.
Az alapítvány eddig több mint nyolcszáz krízishelyzetben lévő várandós nőnek segített élete legnehezebb időszakában. Közülük évente átlagban nyolcan gondolják meg magukat, és végül hazaviszik a babát. Az anyák a legkülönfélébb korúak, és gyakran egészen eltérő szociális háttérrel rendelkeznek. Az viszont közös bennük, hogy amint nő a pocakjuk, szeretnének otthonról eltűnni.
Az alapítvány két, menedékhelynek is nevezhető anyaotthont működtet. A szekszárdit 1997 óta, a budapestit úgy két éve. Mindkettő hat személyes. Van, aki egyedül van, és van, aki gyerekkel érkezik, nekik egyébként külön szoba jár. Szintén közös ezekben a nőkben, hogy fájó szívvel mondanak le gyermekükről, közöttük van olyan is, aki élete egyetlen gyermekéről. Észérvek alapján döntenek, mégis többségük legalább a szülést követő napon látni szeretné a kisbabáját.
— Mindig elmondom, hogy ne döntsenek a szülés előtt arról, hogy látni akarják-e a babát vagy sem. A szülés mindent megváltoztat. Abban a pillanatban, amint a kicsi megszületett, elkezdenek kötődni hozzá. Ezért is szomorú szinte minden esetben, amikor az anyák aláírják a lemondó nyilatkozatot – mondja Budavári Zita.
Ez az aktus ugyanakkor az örökbefogadó szülőknek örömteli, bár felettébb zavarba ejtő pillanat. A jogszabályok szerint a Bölcső Alapítvány civil szervezetként a nyílt örökbefogadásokat segítheti. Ez a titkosnál előnyösebb, a sok egyéb mellett azért is, mert a vér szerinti szülő megismerheti gyermeke leendő örökbefogadóját. Ez a bölcsős babák esetében gyakran a lemondó nyilatkozat után egy tartalmas beszélgetésben történik, amikor megismerve egymást mindkét fél megkönnyebbülhet egy kicsit. Később pedig, évek múltával, amikor a gyermek elkezd érdeklődni vér szerinti szülei iránt, egyszerűbb az örökbefogadók helyzete, hiszen a valóságot mondhatják el gyermeküknek.
Névjegy BUDAVÁRI ZITA fotósként 1969 májusa óta dolgozott, ahogy ő fogalmazott, intenzíven. Ezt a tevékenységét öt éve hagyta abba. 1995-től ideje jó részét a Bölcső Alapítvánnyal kapcsolatos teendők teszik ki. 2003-ban Pro Caritate kitüntetést, 2005-ben a Köztársasági Elnök Érdemérmét, néhány hete pedig a Pannon Példakép Díjat vette át. FÉRJÉVEL, Kocsis Imre Antallal két gyermeket nevelnek. Kincső tizennyolc éves, Zita tizenkettő lesz.