Egyre több a meddő házaspár, akik számára az utolsó lehetőség a családalapításra az örökbefogadás. Eközben nő azoknak a száma is, akiknek bár megadatott a saját utód, szívesen vállalnának állami gondozott gyermeket is.

Erről a témáról egyre többet hallani, bár főleg a külföldi sztárok esetei kapcsán. A laikus azt gondolja, egy „hétköznapi” párnak sokkal hosszabb és keményebb procedúrára kell számítania, ha örökbefogadással szeretnék bővíteni a családot. És ez sok esetben valóban igaz is... Az állami gondozott gyerekek – még ha a lehető legszakszerűbb ellátást kapják is – mindenképp olyan lelki sérüléseket szereznek, melyek mély nyomokat hagynak személyiségükben. A visszahúzódó, befelé forduló gyerekek magányosan töltik el gyermekkorukat. Mások, akik elszigeteltségüket agresszíven élik meg, szinte megfélemlítik osztálytársaikat örökös lázadásukkal. Vannak kemény jellemek, akik nem engedik ugyan közel magukhoz a többieket, de mindent megtesznek azért, hogy kitartó munkával felülkerekedjenek a helyzetükből eredő hátrányokon, és megpróbálnak kitörni a falak közül. Ám mindhárom típusnak ugyanarra az egy dologra van szüksége: tiszta, feltétel nélküli szeretetre.