Vera vett egy petúnia palántát, amit a piacon éppen abba az újságpapírba csomagoltak, amin a rólam szóló cikk szerepelt. Kétségbeesetten hívott föl, segítsek, mert túl van a hatodik hónapon, s ha az anyja meglátja rajta, mi történt, nem tudja mi lesz.

Már volt egy fia, a lánynevén, nős ember volt az apja. A gyermekpalánta az átmeneti kibékülésük eredménye. A férfit azóta nem látta. Mielőtt hozzám utazott volna, utolsó esélyként megkereste. A férfi azt mondta, vállalja egyedül a következményeket, kisváros ez, nem hiányzik neki a botrány, tagadni fog.

Vera egy nejlonszatyorral és a kisfiával érkezett hozzám. A gyereken rövidnadrág, hisz augusztus volt, és egy lyukas tornacipő. A szülés decemberre volt kiírva. Sebaj, a kislányom ruhái éppen jók lesznek a fiúnak, amíg az alapítvány átmeneti otthonában várakoznak.

Észrevettem, hogy Vera kívülállóként mered magára és a hasára, melyet bő ruhával sokáig palástolni tudott. (Valahogy úgy van ez, hogy aki nem akar gyereket, azon nem látszik a terhesség, aki viszont igen, azon szinte azonnal észrevehetőek a jelek.)

A lány határozott volt azután is, miután megszülte gyermekét. A nővér másnap megkérdezte, kéri-e a tej elapadását elősegítő gyógyszert. Vera nem mondta, hogy igen, csak bólintott. Ezek után sem tiltotta senki a gyermekétől, még mindig visszakozhatott. A nővérek többször is mondták neki, hogy bármikor megnézheti a csecsemőt, csak szóljon. Ő azonban még nevet sem akart adni a gyereknek, érezte, azzal magához kötné, nehezebb lenne az elválás. Végül bizonytalanul így szólt, de inkább csak kérdezett: – Zita?

Volt olyan anyánk is, aki Verával ellentétben óránként kérte, mutassák meg neki a kicsit, aztán mégis ott hagyta.

Amúgy, más szülő nő esetében az ilyen jellegű kéréseket nem teljesítik a szekszárdi szülészeten. Ám az örökbeadást fontolgató nőkkel a nővérek kivételt tesznek, hogy biztosak legyenek a döntésükben.

De Vera hajthatatlan volt: – Megyek haza a kisfiammal – ismételgette, és elővette azt a régi nejlonszatyrot, amivel jött. Összepakolt. Egy hét után, amikor csomagolnak, s hazaindulnak, elmondom nekik, hogy még mindig van idejük átgondolni döntésüket. Tapasztalataim szerint ha néhány napon belül nem jelentkezik az édesanya, akkor szinte reménytelen az újszülött hazavitele.

EGY GYERMEK, KÉT ANYA A több mint 480 szülésünk óta 100 kismama gondolta meg magát a szülés után, ők hazavitték nem tervezett, nem várt kisbabájukat. Számtalanszor megkérdezik tőlem, kinek drukkolok, az örökbefogadóknak, vagy a biológiai anyának? Vajon mi jobb a csecsemőnek? Az édesanyja mellett, általában szegénységben, vagy szerető, jó módú „idegenek” között, amilyen anya, ugye, én is vagyok...