A kis árva leányt, Csörét a szegény Dudásék az árvaházi kihelyezési díjért veszik magukhoz, de a kislány a kegyetlen bánásmód elől megszökik, ismét intézetbe kerül, majd az embertelen Szennyesék portáján köt ki. Egyetlen támasza, a melegszívű öreg Vénisten is meghal, így a szerencsétlen sorsú gyerek felgyújtja kínzásai színhelyét. „A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára” – írja Móricz Zsigmond Árvácska című kisregényében a minden gonoszságon diadalmaskodó gyermeki lélek megrázó rajzában. Móricz saját nevelt lányáról, Csibéről mintázta Árvácskát, akinek szerencsére jobbra fordult a sorsa, mert szerető apát talált az író személyében.

Az intézetekben sok gyermek vár igazi ölelésre, féltő szempárokra, de a bürokrácia útvesztőiben évekig bolyonganak a leendő szülők. Örökbe fogadni csak gyámhivatali engedéllyel lehet. Nem vitás, szükség van erre az időre ahhoz, hogy a szakemberek minden részletre kiterjedően ellenőrizhessék, hová kerül a gyermek. Világos, nem autóvásárlásról van szó, hanem életre szóló döntésről, és fontos, hogy a leendő szülők kellően fölkészüljenek, mire alkalmasnak minősítik őket. Az örökbefogadók minimum 16, maximum 45 évvel lehetnek idősebbek leendő gyermeküknél. A hosszadalmas procedúrának ára van. Megsínyli az, aki szeretetet kaphatna, és az is, aki adni tudna. Amerikai kutatók igazolták: a csecsemőként kevés törődésben részesült gyerekek szervezetében később kevesebb olyan hormon termelődik, mely a bizalomért és a kötődésért felelős. Vagyis minden percért kár.

Magyarországon mintegy 20 ezer állami gondozott él. Közülük évente 750-900 gyermek örökbefogadását engedélyezik. Az esetek 60 százaléka titkosan zajlik (lásd keretes írásunkat). Sokszor azért nem lehet gyermeket örökbe fogadni, mert a vér szerinti szülő nem mond le róla, bár nevelni nem akarja.

Hazánkban főleg azok adoptálnak, akik már nem látnak reményt arra, hogy saját gyermekük szülessen. Kevés az olyan család, ahol vér szerinti gyermeken kívül még van egy vagy több örökbefogadott is. Ez a procedúra nem olyan természetes, mint külföldön, bár talán a sztárok ezúttal valóban mintául szolgálhatnak.

Az örökbefogadás társadalmi megítélése nem egyértelmű nálunk, holott az a kisgyermek, akit nem adoptálnak, a töredékét kapja majd annak a szeretetnek, amire szüksége lenne. Az intézetekben rengeteg gyermek vár ölelésre, a bürokrácia útvesztőiben pedig évekig bolyonganak azok, akik karjaikba vennék őket. A sztárok körében népszerűvé vált az örökbefogadás. Jórészt nem reklámfogásról van szó: ők is szerető szüleik gyermekeiknek.